A már hagyományosan a Fűrész klasszikus taktusaival startoló Tankcsapda-koncert az 1989-ben Lukács László által életre hívott formáció 35 éves jubileumát ünnepelte. A zárás majd a kályhában, a Főnix Csarnokban lesz – Debrecenben, ahonnan a magyar zenei élet mára legendássá vált csapata elindult.

Tankcsapda-dalszövegek itt.

Kívánom minden magyar előadónak, aki most esetleg a fiatalon és gyorsan érkezett siker csúcsán van, hogy pár évtized múlva elmondhassa azt, amire Lukács Laci is utalt az egyik korai zsenge felkonfjában:

– Amikor 1989-ben egy debreceni panellakás hatodik emeletén arról álmodoztam, hogy egyszer majd ennyi embernek zenélhetek, mint most itt a Budapest Parkban… és ezt nektek köszönhetem. Köszönjük, hogy itt vagytok velünk 35 éve

– fogalmazott a frontember.

Kígyózó sorok a Soroksári úton az 1-es villamostól a Park bejáratáig és a Kvassy-n is, végeláthatatlan hosszúságban. Miközben már benn a küzdőtéren is elképesztő számú ember. Masszív teltház fogadta a Tankcsapdát és ahogyan az egyik dal címe is szól: Nem kell semmi – ennél több nem is kell.

És hogy hogyan kezdődött, azt dalban mondta el a frontember a Pokol a mennyből című nóta szövegében:

Tizenhat voltam fröccsöztünk és

Vártuk az esti showt

Ahogy a dob meg a basszus megszólalt

Soha nem hallottam hasonlót

Én tudtam egyből ez a pokol a mennyből

Itt sohasem jártam még

Ez volt a start azóta is tart

Mit mondjak még

Ez a rock látod ez a rock

Fényeket és hangerőt akarok igen

Ez a rock látod ez a rock

Azóta én ilyen vagyok

És mennyire jó, hogy Lukács Laci ilyen maradt. Rio, A Rock & Roll rugója, Adjon az ég, Tankcsapda, Lazán csak…, Alföldi gyerek, Mennyország tourist, Ez az a ház, Baj van, Be vagyok rúgva és persze az élet a legjobb méreg – hogy csak a setlist egy részét említsem.

Kifejezetten üdvözlendő és helyénvaló is, hogy a legtöbb nóta a korai periódusból került elő a koncerten. Frissítőleg a hatott a rendszeresen Tcs-koncertre járó rajongó számára. Hibátlan összeállítás volt.

Elhangzott egy új nóta is, a Csajom a rúdról. Biztosan változik még, hiszen ahogyan Lukács Laci fogalmazott, még stúdiófelvétel sem készült róla. Ennek ellenére már most érzékelhető, hogy nagy kedvenc lesz. És egy olyan gondolatot-kérdést is megfogalmaz, amelyet sokan éreztünk már: Hol a kijárat? Valaki mondja meg, hogy hol a kijárat ebből az életből? És itt szó sincs öngyilkossági gondolatokról. Sokkal inkább arról, hogy mindannyiunknak lehet elege a hétköznapi bosszúságokból, jöhetnek rossz dolgok az életben, alakulhat úgy, hogy le akarnak gyűrni a hétköznapok és újra fel kell állni. A zenekar ikonikus albumának (Baj van!) borítóján, megannyi pólón és gyakorta a kivetítőn is megjelenik a felfelé mutató középső ujj. Néha be kell mutatnunk az életnek, amikor talán azt érezzük, hogy nincs kijárat. És újra nekiindulna azzal a lendülettel, amely a legtöbb Csapda-dal szövegét jellemzi: akkor is megcsinálom, velem nem babrálhat ki senki. 

Köpök rátok – ahogyan egy másik elhangzott dal címe üvölti. És ez a fajta fuckoff-attitűd is hozzájárul, hogy a zenekar dalaiban, Lukács szövegeiben máig annyi természetes életenergia van, hogy azt a legkisebbektől kezdve a csapatot az első évektől kezdve követő generációkig mindenki átérez.

Amikor a nyolcéves forma kisfiú a negyvenes apukájával együtt a koncertten teli torokból üvölti, hogy az élet a legjobb méreg, és amikor hazafelé a villamos mellett sétálók és az utasok egyszerre skandálják a Tankcsapda nevét, arra gondolok, hogy remélem, hogy a negyvenedik jubileumi Tankcsapda-ünnep is legalább ennyire felszabadító élmény lesz.

Fotók: Zeneszöveg.hu