A kifogyhatatlan fantáziájú, altpop műfajt képviselő cserihanna új, ’HIRTELEN MÉLYÜL’ című albumának központi témája a felnövéshez vezető macskaköveken visz végig, mely zeneileg is egy óriási fejlődést követ le. Ugyanis nemcsak szövegírója, dalszerzője és énekesnője, hanem produceri folyamatait is Hanna látta el ennek a sok szempontból úttörői minőségű gyűjteménynek. Az előadó dalról dalra megosztott, saját gondolataiból többek között az is kiderül, hogy a bongorral közös „Soprano” melyik Maffiozók évadára tesz utalást, „hormonok” című dala valójában nem csak a menstruációs ciklusról szól, és mit jelent az általa megfogalmazott ateista magány.

cserihanna-dalszövegek itt.

„Alapvetően az egész album egy felnövéstörténetként is értelmezhető, ami a gyerekkori egocentrikus, varázslatos világképből a kamaszkori hormontúltengésen át elvezet a felnőttkori szorongások világába, végül pedig a felnőttélet egyik legfelszabadítóbb ráismerésével, a döntés szabadságával zárul” – így összegzi cserihanna az új anyag fő tézisét, melyet egy sor kiugró esemény előzött meg.

Egyedüli női dalszerzőként, Hanna idén májusban elvihette az Artisjus-díjat, jelenleg ő a Spotify EQUAL magyar nagykövete, mely projekt keretein belül képe kikerült New York-i Times Square óriáskivetítőjére.

Az előadó közlési és kreatív vágya ösztökélte arra, hogy kitanulja a produceri szakma csínját-bínját és 10 új felvételt készített el. A „HIRTELEN MÉLYÜL”-t pedig egy Akvárium Klub önálló koncerttel készül bemutatni november 23-án élőben először, és idén egyben utoljára is ilyen formában.

Hallgasd meg a lemezt itt.

A mix- és masztering feladatok többségét az egy szám erejéig featként is közreműködő rapper, bongor látta el, két dal kivételével, melyekben WaTa (Sisi, bongor) segédkezett.

Hanna saját, filozofikus széljegyzeteivel együtt mesélt bővebben a szerzeményekről

nulladik perc (antré)

„Hirtelen mélyül” - „Az egyik legizgalmasabb dal az albumról, mert egy nagyon kötött, ráadásul páratlan lüktetésű formában kell egy nehezen elmesélhető élményt, a gyerekkorban elképzelt világ leomlását elmesélni. Szerettem volna egy zeneileg nagyon varázslatos világot felépíteni, hogy szinte megképződjön a hallgató fejében az a kert, ahol ez a kislány felépíti a mágikus univerzumát, hogy aztán sokkal átérezhetőbb legyen az a veszteség, amit felismerései által elszenved később.”

„ember NEM élhet törött lábbal” – „Az életben általában törekszem arra, hogy ne a költői túlzások eszközeivel meséljek el egy történetet, és az igazság javára húzzam meg a szövegeimet, vagy beszámolóimat, ne az emberekre gyakorolt hatás alapján, de ez nem mindig sikerül. Idővel, ha sokszor mesélünk egy sztorit, a részletek elkezdenek kikopni, és már tudjuk, hol szoktak nevetni, meglepődni, megijedni. Így torzulnak az emlékeink, és születnek az urbán legendák, pletykák és ütős sztorik. Bennem sokszor felmerül a kérdés színházi és zenei alkotóként egyaránt, hogy a történetmesélés vagy a történet igazsága a nagyobb szentség.”

„hormonok” - „Talán első blikkre úgy tűnhet, hogy ez a dal a női menstruációs ciklusról szól, de sokkal inkább egyfajta konfrontációra való képtelenség húzódik meg mögötte. A nemet mondás, a valódi véleményünkbe való beleállás sokak számára egy tanulandó feladat, számomra is sokszor okoz ez nehézséget, mert annyival nagyobb valutának tűnik, hogy mindenki szemében kedves és szerethető maradjak, erre próbáltam a saját szarkasztikus tónusommal reflektálni.”

„Szörny vagyok” – „Intim vallomás arról, hogy milyen az általunk csúnyának vélt arcunk, hogy az önutálat hogyan változtat át minket időnként frusztrált szörnyekké, és milyen az, ha a hozzánk legközelebb állók elől ezt minden igyekezetünk ellenére sem tudjuk elrejteni. A legelviselhetetlenebb verziónkat ugyanis a barátaink, a párunk vagy a családunk is megtapasztalják időnként, sőt néha egyenesen ők esnek áldozatául ennek a bennünk feléledő szörnynek. A legmélyebb félelmemet, a saját szerethetőségemmel kapcsolatos kételyeimet igyekeztem ebben a dalban megfogalmazni.”

„SÖRSEGGŰ LÁNY” - „Nos, van, amit nem érdemes elemezni, vagy körülírni, ilyen asszem ez a SÖRSEGGŰ LÁNY is. Egy kamaszfiú béna csajozási kísérletét követhetjük nyomon egyfajta rossz szexista minta alapján, de nehéz ilyen kisrealista jellemzést adni erről a dalról, mert egy igazi agymenésről van szó.”

„neked megfelelni” – „Hogy hol gyökerezik az emberben a megfelelési kényszer, az egy nagyon nehéz kérdés, ennek próbáltam a mélyére ásni. Érdekes megfigyelni, hogy hogyan válik az ember önmaga ellenségévé, hogyan bünteti, jutalmazza magát, milyen elvárásokat támaszt maga elé, és egy ponton megfejthetetlen, hogy ezek valaha kívülről érkeztek, vagy csak valamit rosszul értelmeztünk, és addig próbáltunk eleget tenni nekik, míg végül teljesen belsővé nem váltak.”

„Soprano” feat. bongor – „Elkezdtünk bongorral gondolkozni, hogy milyen érdekes is az, hogy mennyire ragaszkodunk az identitásunkhoz, hogy mit is gondol az ember a saját valóságának. Mennyi apróságon és véletlenen múlik az, hogy milyen életet élünk, hogy kikkel vesszük körbe magunkat, kinek hisszük magunkat. A Sopranos hatodik évadában, mikor Tony Soprano maffiafőnök egy lövés miatt kómába kerül, azt álmodja, hogy ő egy tisztességes életet élő ügynök, és véletlenül elcseréli az iratait egy Kevin Finnerty nevű férfival. Innen jött az inspiráció, az utalás ötlete eleve, mert szerintem ez egy nagyon metaforikus belső epizód arról a filozofikus kérdésről, hogy kik is vagyunk valójában.”

„Halálfélelem” – „Az elmúlással kapcsolatos, sokszor szűnni nem akaró félelmemet vizsgálom. Van egy érzés, amit ateista magánynak neveztem el, és nem könnyű róla a nyilvánosságban szót ejteni, mert van egy alapvető törekvés arra, hogy senkit ne sértsünk meg a hitében. Olyan ember vagyok, akitől a spiritualitás, a vallásos hit távol áll, és hiába igyekeztem nyitottabbá válni, semmi fogékonyságot nem mutatok ezekre. Az ateista magány fogalma alatt azt értem, hogy ez a fajta hit nélküli létezés nehezítő körülmény a mulandóságunk elfogadásában. Ezt a fájdalmas érzést járom itt most körül.”

„Nem tudsz aludni?” – „Kíváncsi voltam, hogy lehet-e egyfajta vezetett meditációként tekinteni egy dalra, és valahogy közösen letenni azokat a nyomasztó terheket, amiket sokszor még éjszaka sem tudunk elengedni. Közben rájöttem, hogy milyen felszabadító dolog felnőttnek lenni, hogy a kezemben van a döntés, én formálom narratívává az eseményeket, és a képzelet a legnagyobb szabadság, mert hiszem, hogy az az elme, ami ennyire be tudja pörgetni magát valami általa félelmetesnek vélt dologtól, az a megnyugvásra is képes.”

Fotók: cserihanna