Basszus, szintetizátor, szövegelés
A sort pár személyes infóval nyitnám. 1987-ben kezdtem meg életművészi pályafutásom. 3 éves koromig nincs sok emlkékem. Ekkor kerültem oviba, ahol párszor bekakil...
bővebben
Basszus, szintetizátor, szövegelés
A sort pár személyes infóval nyitnám. 1987-ben kezdtem meg életművészi pályafutásom. 3 éves koromig nincs sok emlkékem. Ekkor kerültem oviba, ahol párszor bekakiltam. Általános iskolai tevékenységeim közt rengeteg vidám, és számomra szórakoztató fakultáción, plusz órákon vettem részt. Ebbe beletartoznak pl. amikor éppen énekkaroztam, vagy furulya oktatásban vettem részt. Mondjuk a furulya órákat nem szerettem, fujj kérem ! :D
Később jött a középiskola, ahol rettenetesen elkanászodtam.
Sajnos, sajnos nem érdekelt egy csomó dolog. Pár dolog viszont annál inkább. Imádtam rajzolni, ahogy a mai napig is. A másik, amikor Jani, drága, kedves bátyám hazajött. Folyton nyúztam, hogy tanítson már nekem zenét. Elő is került a gitár, vagy basszusgitár és akkor raaaaajta... azóta is rock n' roll az élet! Billentyűs oktatásokban is kivettem a részem, Éva néni ( az anyukám ), és Szabó Peti bácsi ( a nagynéném ) tolmácsolásában.
Azóta evagyok, megvagyok , juól vagyok... Hogy pl. én hogyan is kerültem a zenekarba??? Egyszer volt hol nem volt... Volt egyszer, egy telefonbeszélgetés, és millió egyeztetés. Ugye, mert nagyon elfoglalt a nem normális Ádám bácsi. Igazából észre sem vettem már befogadtak az őslakosok maguk közé. Na azóta nem vagyok épelméjű. Mennyi kalandban, mennyi nevetésben, mennyi agyalásban részesültem már.... Egy szó mint millió, rendkívül boldog vagyok! Őszintén. Nem csak egy csapatba kerültem be, hanem igazi jó barátokat szereztem és rengeteg segítő kezet! vissza