Az abszurd humort játszó L’art pour l’art Társulat 1986-ban alakult, akkor még Laár pour Laár Társulat néven. Egyedülálló produkciójukkal új színt hoztak a hazai humor és színjátszás palettájára. Alkotóműhelyükben sok eredeti ötlet, poén-felfedezés született, amelyek országunk kulturális hétköznapjaiban, a gondolkodni, és a nyelvvel játszani szeretők körében kisebbfajta művészi forradalmat indukáltak.
Előadásaikat a kezdeti időszakban elsősorban egyetemisták, főiskolások látogatták. Második törzshelyük a Közgazdaságtudományi Egyetem klubjában volt. A fiatalok özönlöttek fellépéseikre, körükben vált először népszerűvé a L’art pour l’art.
1991-ben tört meg a jég. A L’art pour l’art elkészíthette első, önálló tévéműsorát. Hamar kiderült, hogy a televíziós formanyelv nagyon illik hozzájuk, sőt az új lehetőségek teljesen újszerű megoldásokra sarkallták a kreatív csapatot.
Sok-sok képi ötlet, addig nem alkalmazott vizuális poén jelent meg műsoraikban.
És aztán megszületett a Besenyő család.
Törvényszerű volt, hogy a képernyő műfaját ízlelgető, állandóan kísérletező L’art pour l’art kreativitása meghozza igazi gyümölcsét. Az akkor még csak „geg-girl”-ként, íróként közreműködő Szászi Móni alapötlete, és a közös kidolgozás nyomán indult útjára a népszerű abszurd „szappanopera”, amely egy csapásra országos népszerűséget hozott a Társulat számára. A L’art pour l’art divattá vált.
Galla Miklós és Nagy Natália a Holló Színháznak is tagjai voltak, emiatt a két társulatot gyakran összekeverték és sokan tévesen „angol humorként” határozták meg a L’art pour l’art stílusát is. Ez azért helytelen, mert a L’art pour l’art kizárólag saját szerzeményű műveket adott és ad elő.
A L’art pour l’art lemezek aranylemezek lettek, televíziós műsoraik bekerültek a legnézettebb műsorok közé. Kétségtelen, hogy a Társulat eredetiségével beíródott a hazai humor nagykönyvébe. A Rádiókabaré 1998-as Humorfesztiválján (melynek zsűrijében Dolák-Saly Róbert is jelen volt) erősen érződött a Társulat hatása: a pályaművek jelentős részébe bekerültek a L’art pour l’art-os jellegű poénok és az abszurd nyelvi fordulatok.
1996-ban és 1997-ben személyi változások történtek a Társulat háza táján. A közönség, sőt a szakma is azt hitte, hogy Galla Miklós, majd Nagy Natália távozása a Társulat végét jelenti. Csak azok bizakodtak a túlélésben, akik közelről ismerték a művészcsoport belső működését, hiszen tudták, hogy az alkotófolyamatban meghatározó, legtermékenyebb szerzők a csapatban maradtak.
Színházi estjeiken, televíziós műsoraikban kizárólag csak saját írásaikat adják elő. Ilyen értelemben a L’art pour l’art Társulat a színtiszta magyar abszurd humort játszó színház egyetlen képviselője.
A Társulat művészi megnyilvánulási lehetőségeit jelentősen tágítja az, hogy tagjai nagyrészt zenészek. Így nemcsak színházi esteket játszanak, hanem, ha kedvük tartja, élő koncerteket is adnak zenésztársakkal kiegészülve. Különlegesen sokrétű és sikeres művészi teljesítményük elismeréseképpen 1997-ben megkapták az év legjobb produkciójának járó Huszka Jenő díjat (Artisjus).
A Társulat ma is dolgozik, törzshelye változatlanul a Budapest Bábszínház, ahol rendszeresen játsszák új darabjaikat. Ezekkel az előadásokkal turnéznak minden évben az ország nagyvárosaiban is. A 2006-ban húsz éves - állami támogatás nélkül működő - vándorszínház szinte példátlan sikersorozatának egyik titka valószínűleg az, hogy mindig nagy műgonddal, igényességgel készültek a közönséggel való találkozásokra. vissza