Mint minden dolog, ez sem volt előzmények nélkül való: "A Pannónia jól indult, ment is egy darabig, de megint jött a slágerkedés! Aztán megcsináltuk a Sankó Groupot. Amikor Sankó László hazatért a katonaságtól, együtt alakítottunk új zenekart. Az együttes másik két tagja Csuha Lajos és Hőnigh Rezső volt... Én ebben az időben fedeztem fel magamnak a blues zenét, és ekkor tudatosult bennem, milyen is az igazi rockzene... Sajnos, különböző személyi problémák miatt Sankó Laci kivált az együttesből... szerelmes lett. Nem sokkal Ámor támadása után nőül is vette a kiszemelt hölgyet... Ekkor találkoztam régi barátommal, Miklóska Lajossal, és miután hosszan elbeszélgettünk zenei elképzeléseinkről, úgy döntött, hogy csatlakozik hozzánk. Felállás: Csuha Lajos, Hőnigh Rezső, Miklóska Lajos, Harmath Albert, Radics Béla és az "aktuális barátnő". Az így létrehozott együttes neve Sakk-Matt lett.
Három napi próba után jelentkeztünk ORI vizsgára."...Minden erőmmel azon voltam, hogy megértessem és elfogadtassam az együttes tagjaival azt a zenei irányvonalat, melyet számomra Hendrix, a Cream, és John Mayall zenéje képviselt."
"Mindössze két hónapot kellett várnunk arra az első eredményre, amely igazolta munkánkat... Az Ifjúsági Parkban játszottunk bemutatkozó együttesként /1968/. A közönség nem akart hinni a fülének, annyira valószínűtlennek tűnt, hogy egy ismeretlen magyar zenekar ilyen színvonalú zenét tud játszani... Nálunk volt először koreografált mozgás a színpadon, mi fedeztük fel újra Bill Haley rock and roll zenéjét. Nagy sikerrel játszottuk Dancsák Gyuszi és Miklóska Lajos szerzeményeit is / A levegő királya /."
A Sakk-Matt 1968.május 1.-én mutatkozott be a nagyközönségnek a Budai Ifjúsági Parkban. Legalább 10.000 ember volt kíváncsi a beatzenekarra. A Magyarországon eddig még soha nem látott színpadi show, koreografált mozgás, "fej fölött" gitározás, valamint a Kapitány bravúros, szájjal és foggal való pengetése ekkor kápráztatta el először a közönséget. A Rádió és Televízió támogatása nélkül is egyre nagyobb hírnévre tettek szert. Rengeteget próbáltak, de nagy gondot fordítottak az öltözködésre is. Törzshelyük a Danuvia Művelődési Ház volt, ahol egyre nagyobb sikereket arattak, és kialakult a törzsközönségük is. Vidéken is telt házak előtt játszottak. 1968 szeptemberében a zenekar sikeres OSZK vizsgát tett. Ebben az időben kerülhetett a Kapitányhoz a legendás Gibson.
"Ebben az időben a Kapitánynak még dobozos Ecko gitárja volt, olasz gyártmány. Ezt cserélte el később a legendás Gibsonra. Egyszer a Danuviában együtt játszottunk a Geminivel, s a gitárosnál látta meg a Kapitány a Gibsont. Egy olyan gitárt, amilyenre mindig is vágyott, amilyen éppen akkor Eric Claptonnak is volt. Szerencsére a geminis nem tudta mit tart a kezében, Duane Eddy stílusban pötyögött rajta. A Kapitány felajánlotta, cseréljék el a gitárjaikat, még rá is fizet ötezer forintot. A srác belement, a Kapitány pedig repesett a boldogságtól. A G-húr helyére fölrakott egy H-húrt, a H-húr helyére egy E-húrt, hogy jobban tudja nyújtani a hangokat. Kezdte ízlelgetni és gyönyörűen meg is szólalt a kezében."
"Ő Németh Dezső volt, nála láttam meg a bordó Gibsont. Dezsővel több alkalommal beszéltem, elmondtam neki, hogy Radics ECKO márkájú gitárján csodásan lehet Ventures és Shadows dalokat játszani. Béla nagyon belelkesült a hír hallatán. Elkezdődtek a tárgyalások, meg is egyeztünk, de Dezső apja csak akkor engedte a cserét, ha Béla ad még 3000 forintot. Nagyapám örökségéből tudtuk megvenni a bordó Gibsont. "
1969 tavaszán a Sakk-Matt aranyérmet nyert egy amatőr zenekari vetélkedőn.
1969.május 1. A Sajtó, Rádió és Televízió támogatását nélkülöző zenekar koncertjére a Gellérthegy oldalában 30.000 fiatal gyűlt össze. A dobok mögött egy új ember: Váradi "Vadölő" László.
1969.augusztus 6.-án a Sakk-Matt és a Mini közös koncertje a Budai Ifjúsági Parkban.
Ősszel újabb tagcserére kerül sor, Harmath Albert helyére Demjén Ferenc érkezik.
A zenekar sikerre jutása után törvényszerűen megindultak a tagcserék, ennek következtében felütötte fejét a széthúzás és ellenségeskedés, amely a zenekar felbomlásához vezetett. "Aztán, ahogy lenni szokott, elmérgesedtek a dolgok. Jöttek a különféle új énekesjelöltek. Zelényi Zoli, aki most rádióriporter, és Török Ádám. Az egyik a túlságosan lágy, olaszos bel canto énekmódja miatt nem vált be, a másik pedig összeveszett a Kapitánnyal azon, hogy kell valamit mondani angolul... Úgyhogy, maradt Harmath Albert... Egyszercsak ERBÉ Kapitány elkezdett titokzatoskodni. Közölte, hogy van már új jelöltje, és hogy hanyatt esünk, ha megtudjuk a nevét... Különben is jobb ha összeszedjük magunkat, ha meg akarjuk állni a helyünket egy akkora zenész mellett. El sem tudtuk képzelni ki lehet az... Végül beállított Demjén Rózsi, s kiderült, hogy a Kapitány megint nagy sakkhúzásra szánta el magát. Demjén ugyanis nemcsak énekes, hanem basszusgitáros is volt, úgyhogy tulajdonképpen lecserélhette volna vele Miklóska Lajost is. De nem tette, s így egymást tartották sakkban... A legtöbb vita akörül folyt, játszunk-e saját számokat. De magasra rakta a mércét, s ha valaki próbálkozott, akkor leintette. - Majd akkor írj saját dalt, ha már olyat tudsz, mint a Hendrix, vagy a Cream...! Fölfedezte a Led Zeppelineket, de ezek először nem kellettek a közönségnek... Anyira beléjük verte, szinte beidomította őket, hogy csak a Cream és Hendrix. Ehhez képest még a Zeppelin is valamiféle árulásnak látszott."
"Várt valami komoly eshetőségre, az apróbbak nem érdekelték... Egyszer is behívtak minket egy felvételre az iskolatévéhez. A Sakk-Matt segítségével akarták bemutatni, hogyan működik egy hangszóró. Közben kiderült, csak díszletnek kellünk, nem fogunk játszani, hanem alánktesznek egy Shadows nótát, mi pedig imitáljuk a játékot. Na, ilyenkor nem lehetett bírni vele. Legszívesebben azonnal kirohant volna a televízióból. Csak hát kötött a szerződés, a háromszáz forintos gázsit meg már előre elköltöttük..."
"Lehetőséget kaptunk volna egy-két rádiófelvételre is, de ő elzárkózott előle. Azt mondta, hogy nem szabad ilyen könnyen eladni magunkat. Sokkal jobb, ha szabadok maradunk. Meg kell várnunk a lehetőséget az igazi, nagy kiugrásra. Nem igazán értettük, de mindig ő döntött."
"A Sakk-Matt együttes Budapest egyik legnépszerűbb új együttese. Nyáron az Ifjúsági Parkban nagy sikerrel szerepeltek öt hónapon keresztül. 1968. május elsején alakultak, és egy esztendő múlva közel 9000 fiatal tapsolt nekik a Gellérthegyi Jubileumi Parkban tartott koncerten. Sikerük titka talán elsősorban az a stílus, amelyet teljes hűséggel szolgálnak: rhythm and blues. Kitűnően szólaltatják meg Jimi Hendrix, a Cream-együttes, a Led Zeppelin számait, miközben maguk is igyekeznek saját repertoárjukat kiépíteni, természetesen azonos hangvételű kompozíciókkal. Fellépéseiken külön színt jelentenek gazdag improvizációs zenekari számaik. Az együttes vezetője Radics Béla szólógitáros, aki mielőtt megalapította ezt az együttest, az Atlantis és a Pannónia együttes tagja volt. Mesterien bánik hangszerével, ezen kívül énekel is. A basszusgitáros Miklóska Lajos, komponál is, Váradi László 19 évével a legfiatalabb, ő a dobos. Csuha Lajos a ritmusgitáros, Demjén Ferenc pedig az énekes szólista. A tavasszal megrendezett amatőr zenekari vetélkedőn aranyérmet nyertek. Rajongóik, barátaik tábora egyre nő, ők pedig szeretnének - az eddigi zenei elképzeléseiket fel nem adva - olyan számokat komponálni, amelyekből rádiófelvétel, esetleg lemez születik."
"A színfalak mögött ment a nagy marakodás, őrület, de a koncertek szentek voltak... az is a rítushoz tartozott, amikor foggal gitározott... előbb a szájához vette, aztán hátra tette a nyakához. Csókolta, nyalta, harapta, de a gitár mégis úgy szólt, ahogy kellett. Sokan nem is hitték el a dolgot. Azt híresztelték, hogy magnóról megy az egész. Ezért néha elemelte a szájától és megkérdezte - Na mi van, miért nem szól a magnó?... egyszer a húrok beleakadtak a fogába. Úgy kellett nagy kínnal kitépni, folyt a szájából a vér..."
"Hetente többször is felléptek... ráadásul a koncert után nem vágta magát kocsiba, nem játszotta a majmot, hanem leugrott a színpadról, átölelt néhány csávót és elfogadta a fölkínált söröket."
"Ivásról szó sem volt, ekkor még magától a zenétől és a napról-napra kipattanó új ötletektől érezte jól magát."
"Nem ivott akkor még. Nyoma sem volt a hangfalak mellé odakészített sörösládáknak."
Túlnyomórészt Cream és Hendrix nótákat játszottak. "Ő volt az első gitáros, aki egy az egyben levette a dolgokat. Aki nem utánzott, hanem megszólaltatott. De az igazi csoda akkor kezdődött, amikor rátalált a Hendrixre meg a Creamre."
"Amikor az első Cream lemezt meghallgattam... megerősödött bennem a hit. Olyan gitárzene volt, amiről mindig is álmodtam. Költészet, lélek volt Eric Clapton gitárjátékában, óriási hatással volt rám."
"A műsor első részében zöld kertiszéken ülve Shadows-t játszottak, amitől kicsit megnyugodott a közönség. Aztán rákezdtek a dögös zenére... Még show is volt a színpadon, koreografált mozgás, de profin kidolgozva ám! Úgy táncoltak, mint a görlök, akiket dróton rángatnak. A zene meg egy az egyben a legjobb rhythm and bluesok."
"Elkezdtünk próbálni egy Hendrix számot, már el is tudtuk játszani, csak nekem voltak problémáim a gitárszólóval. Igyekeztem hangról hangra azt játszani, mint Hendrix. Nem ment, nem értettem a logikáját. Próbáltam rájönni a titkára, és mikor megértettem, más zenész lett belőlem."
Saját számokat nem nagyon írtak, a Kapitány magasra tette a mércét. "Azzal érvelt, korai még saját számokat írni, a közönség nem elég érett, és hogy amit a többi zenekar csinál, azok csak hitvány másolatok." Többek szerint ez is hozzájárult ahhoz, hogy a dolgok hamar elmérgesedtek.
"Az 1969-es év olyan volt, mint egy szép álom. Az együttes megszakítás nélküli sikersorozatot produkált. A Sakk-Matt diadalútja volt ez az év - túlzás nélkül mondhatom. Május elsején, a Gellérthegy oldalán harmincezer fiatal gyűlt össze, hogy meghallgassa koncertünket. Sajnos 1969 vége egyben a búcsút is jelentette. A zenekar jövendőbeli irányvonalát illetően komoly nézeteltérések alakultak ki. Én semmiképp nem akartam feladni az addigi elképzeléseimet, úgy éreztem, hogy a sikereinket elsősorban az egységes zenei stílusunknak köszönhetjük. Meg kell mondanom, hogy a nézeteltérések sohasem fajultak veszekedéssé: mikor beláttuk, hogy a közös munka a továbbiakban értelmetlen lenne, a legnagyobb barátsággal váltunk el. 1969 december 20.-án tartottunk egy csodálatos hangulatú búcsúkoncertet a zuglói Kassák klubban. Ezen a koncerten jelentettük be a Sakk-Matt feloszlását"
Váradi László még megemlít egy utolsó bulit 1969. szilvesztere napján.1970 januárjában a zenekar hivatalosan is feloszlott.

A Sakk-Matt feloszlása után szinte néhány héten belül, 1970 januárjában megalakul a Tűzkerék együttes első formációja. A nevet Wittek Mária művésznő találta ki. A Kapitány, Vadölő és Som, az alapítók, kezdettől fogva trióban gondolkodtak. Felállás: Radics Béla - szólógitár, Som Lajos - basszusgitár, Váradi László - dob, Demjén Rózsi - ének. Az első formáció nem volt hosszú életű. Rózsi hamar lelépett, nem az ő világa volt. A bajok akkor kezdődtek, amikor kiderült, pénz van a dologban. A Kapitány titokban eladta Som Lajos 30.000 forintos Selmer erősítőjét, valami tartozási kifogással, aztán az átmenetileg bérelt cuccok bérleti díját is levonta Somtól.
"Amennyi pénze volt a művháznak zenére, azt mind odaadták. Elosztottuk szépen, ki törődött vele. Az sem számított, hogy meddig játszunk. Manapság mindenki az óráját lesi. Az se volt érdekes, ha hét órát játszottunk egyhuzamban, annyira élveztük. Na persze a pénzből lett a gond. Jövünk haza Kaposvárról. Hatezerért játszottunk, fejenként kettő rongy. Erre hátraszól a buszban a Kapitány, hogy levonás van. Micsoda? Levonás?... Csak ezerötöt kaptok. Levonok a név miatt. - ezt mondta, merthogy őmiatta jön be a közönség. Ezért neki egy ezressel több jár. Így magyarázta. Na ilyesmi nem fért bele a képbe."
Ifjúsági Magazin: "Legutóbb Sakk-Matt néven írtunk Radics Béla népszerű és nívós zenét játszó "underground" együtteséről. Azóta átalakultak trióvá. Radics Béla - kollégái gitárkirályként emlegetik - két társával, Som Lajossal és Váradi Lászlóval a X. kerületi úttörőházban játszik. Sikerük - reméljük akkora lesz, mint Bornemissza Gergely néhai egri tűzkerekének. Csak kevésbé életveszélyes."
Ifjúsági Magazin: 1970-ben az év gitárosa: Radics Béla!
Áprilisban már Döme Dezső dobos és Könnyű József basszusgitáros voltak a Kapitány új társai. 1970 szeptemberében meghalt Hendrix. "Novemberben Tátrai Tibort is bevette a zenekarba második szólógitárosként, és újra nagy terveket forralt. Megint elkezdett komolyan próbálni, az emlékkoncert olyan cél volt, aminek az érdekében hajlandó volt fegyelmezni magát." 1979. november 29.-én egy csodálatos hangulatú Jimi Hendrix emlékkoncert volt az Újpesti Munkásotthon színpadán, A Hey Joe-tól a Band of Gypsy-ig címmel. "Délután kettőre hirdették meg a bulit, akkor még az ilyen lehetetlen időpontok se számítottak... Tizenkét forintért árulták a belépőket... Emlékszem, Ózdról kétszázan jöttek külön buszokkal." A jelenlévők szerint példaképének halála alaposan megviselte, a koncert ennek ellenére nagyon jól sikerült. "Noha lemez nem készült, (nem készíthettek) a zenekart az országban mindenhol telt ház fogadta. Hogy a maiak is képet alkothassanak a korszakról, a Tűzkerék a szokásokhoz híven négy "kanyart" játszott egy bulin, este hattól tízig. Az első Shadows, a második beat, a harmadik rock and roll, a negyedik pedig rythm and blues dalokból állt. A közönség minden rétege megkapta, amit szeretett, a zenész pedig sokat tanult, otthon lett minden stílusban." 1971 újabb változásokat hozott, Csomós Péter ritmusgitáros és Póka Egon került a zenekarba, aki hasonló megszállottsággal gitározott, mint a Kapitány, csak basszusgitáron. Aztán egy kis időre felfüggesztette a Tűzkerék működését:"1971 májusában több mint egy hónapig teljesen leálltam, és azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy nem találok magam mellé emberileg és zeneileg is egyaránt megfelelő partnereket. Ezen a nyáron nem is volt állandó zenekarom, mégis nagyon jól éreztem magam, mert a fellépésekre zenész barátaimat hívtam el, akikkel nagyszerű hangulatban tudtam dolgozni." Ezekben az időkben jam session jellegű fellépéseken együtt muzsikált sok kiváló zenésszel / Lakatos "Bögöly" Béla, Papp Gyula, Orszáczky Jackie, Tátrai Tibor, Miklóska Lajos /.
Ősszel újjáalakítja a Tűzkereket: Radics Béla - szólógitár, Póka Egon - basszusgitár, Döme Dezső - dob és Nagy Katalin - orgona. Állandó klubjuk a KPVDSZ Művelődési Házban működött. "A Taurusról akkor kezdtek suttogni, amikor a Tűzkerék fellépésein egyre gyakrabban bukkant fel Som Lajos. Mindig a szőke barátnőjével jöttek és nagyon titokzatosak voltak. A Kapitány se árult el előre semmit."
1972 januárban még rövid életű Tűzkerék formáció kelt életre, valószínű a Taurus előtti utolsó felállás: Radics Béla - szólógitár, ének, Kiss Zoltán - basszusgitár, Németh "Nemecsek" Tamás - dob, Baracs János - gitár.