Kelj fel, Janikám
Ákos Stefi
A forró kávé készen vár.
Kályhánk duruzsol, kint már tél van,
s itt bent nálunk nyár.
Kelj fel, Janikám, férjecském!
A zsemlyét vajjal kentem én,
máma pihenünk, oly jó nékünk
édes kettecskén, sőt hármacskán,
hiszen ez a kicsi kétesztendős lány
így szól most rád: Apu, gyere ide!
Mért fekszel lustán? Kelj fel hát!
Jól van, Janikám, felkeltél,
mindegy végül, nyár vagy tél.
Együtt a család, s így az ember
mindig vígan él.
Kelj fel, Janikám, kelj fel már!...
...mindig vígan él.
Janikám, kelj fel!