A virágáruslány dala (La Violetera)
Miklós Kata
ibolya csokrot nyújt felénk szerényen.
Ragyog a szeme, Karmencita a neve,
virággal van a karja tele.
Tessék kék ibolyát venni,
nem kell érte messze menni.
Feléd nyújtja Karmencita.
Jó szenyor és szenyorita,
itt az illatos virág.
Édes illata elbódít,
minden szónál jobban hódít.
Urak szívét andalítja,
lányok szívét megpuhítja
ibolyácskám illata.
Mi volna szebb ajándék,
mint egy virágszál?
Én többet nem kívánnék
egy szál virágnál.
Hát aki szeret,
csak friss virágot vegyen,
s a boldogság ma rája nevet.
Á, á, á,...
Jó szenyor és szenyorita,
itt az illatos virág.
Urak szívét andalítja,
lányok szívét megpuhítja
a virágos vágy tovább.