A Montmartre-on abszinttal, calvadossal
tölthettem volna még hány éjszakát,
de eljöttem a négyes villamossal,
hogy bámuljam a hajnali Blahát,
s leéljek itt, rossz presszó rossz zenésze,
ahol az ősz, e tonnaszám avar,
e könnyű árva trágya tengerésze
megannyiszor pöhölyként felkavar,
megforgat és levág a sárga földre,
ma erre rángat, holnap arra lök,
elhullott lombok rácsát járja föl-le,
mint kottarácsot részeg dallamok.