Hűvösre fordul, kihunyt a nyár,
vére hull a fák közül.
Ilyenkor érzem, milyen sivár
nélküle így egyedül.
Kószál vöröslő avaron
ő is magányosan
Tűz gyúl kihamvadt szavakon,
lángján a múlt suhan.
Oly szép volt, oly ifjú, akár a nyár.
Keze kérész-könnyű sirály,
bár még rebbenne ma is felém.
Elszállni mért is engedtem én,
elszállni mért is engedtem én?
Hűvösre fordul, időnk szalad,
a könnyű csók mind sivár.
Lessük az őszi lombok alatt,
az igazi merre jár.
Kószál vöröslő avaron
ő is magányosan
Tűz gyúl kihamvadt szavakon,
lángján a múlt suhan.
Oly szép volt, oly ifjú, akár a nyár.
Keze kérész-könnyű sirály,
bár még rebbenne ma is felém.
Elszállni mért is engedtem én,
elszállni mért is engedtem én?