Lemberg mellett van egy magas erdő
közepében van egy gyász temető.
Abba fekszik 120 ezer baka
eltemette gyászos galícia.
Édesanyám kapott egy levelet
abban írják az én holt híremet.
Sírhat ríhat szegény bánatában,
nemborúl fia sírhalmára.
Nincsen kereszt a sírom elején,
Mint a vadak elásva fekszenék
Ott fekszem egy nagy nyárfa tövíbe,
mint a vadak erdő sűrűíbe.
Köpönyegem agyászos szemfedelem,
nem szép hazám földje takar engem.
Oroszország földje borul reám,
Sírhat, ríhat szegény édesanyám.
Széles az Isonzó vize, keskeny a híd rajta,
Ne menj arra kisangyalom, mert leesel róla,
Ha de rózsám, had hogy essek, az Isonzó vízbe,
Úgy se lesz már sosem vége, ennek a cudar életnek.
Elrabolta az Isonzó tőlem a szeretőmet,
Éjjel-nappal csak hullatom sűrű könyeimet.
Sírva kérdem a haboktól, merre fekszik meghalva,
De a habok azt suttogják, lent van az Isonzóba.