Züllötten, magányosan tengek
Nagy ködös kietlen semmiben.
Nincs hová mennem, sosem hívnak
Előttem az ajtók bezárulnak.
Emlékszem, nem volt ez mindig így
jól ment a szekér egy darabig
Nagymenőként mindenki ismert
volt ki félt, volt aki tisztelt.
Mikor problémáim adódtak
Az ajtók előttem kinyíltak
Ha semmiképp sem boldogultam
tizenkilencre lapot húztam
Volt hogy bejött, és volt mikor nem
Egyszer csak ez lett a végzetem.
A végén leginkább nem jött be
Le is csúsztam sötét vermembe.
Innen lentről felfelé kiáltok
Bajban vagyok, hát nem halljátok?!
Ugyan miért is hallanátok?
Lefoglal saját problémátok.
Vermemben körbe rohangálok
ha elfáradok, néha hányok.
Nincs már spiritusz, hogy kijussak
Az ajtók végleg bezárultak.
Vermem legmélyén nyomaszt a lét,
vágyakozom dicső múltamért.
Bénultságban élem világom
Fentről már csak a csodát várom
Vermemben körbe rohangálok
ha elfáradok, néha hányok.
Nincs már spiritusz, hogy kijussak
Az ajtók végleg bezárultak.