Akkor jó, mikor fantomfájnak a szárnyak
de amíg instant izompor ömlik, a repülés várhat
Te könnyen feledsz, a lelked méregtelen
véletlen lettél, a véged meg lényegtelen
Szállnál is meg a tömeg is vonz
súlyt cipelsz, a bőröd bronz
Aranyos vagy, de ezt rám ne kend
A helyzet az, hogy ez nem disneyland
Felmászhatnánk együtt egy rádióantennára
Tandemernyőzve szarnánk az egész világra
Egy cseppkőbarlangban randizni veszélytelen
De be kell hogy valljam, egy cseppet sem kellesz nekem
Te akkor kezdődsz mikor a kurzusod
És addig tartasz amíg a pulzusod
és másokra bízod, hogy rájöjjenek
és aztán sem izgat, hogy ez nem disneyland
Nálad semmi sem tartós, de minden természetes
Te nem öregszel meg, neked semmi sem végzetes
neked az időd mindig másodpercekből áll
és a géped az egyetlenegy ami a felhőkig száll
Vakon bízol aztán nem csalódsz
Ha szerelmes vagy attól meghatódsz
A te lelkedben mindig dúl a rend
Rohadtul nem érdekel,
hogy ez nem disneyland…