Hallgatod azt amiket a szíved diktál
Megrészegít pár dolog, pedig nem is ittál
A férfi aki itt ál a tükörbe bambulva
Teste megremeg, az arca megfakulva
Megvadulva mint egy musztáng lázad a lélek
Tarts ki! Én csak ennyire kérlek
Omladoznak a székek, nem ülhetsz le pihenni
Így kezdenek sokan elfáradni és kilenni

Megmosod az arcod miközben a csempék hullanak
Megfogod a fegyvered nem várod meg míg megunhatnak
Táradat zsebre, meg egyet a stukkerba
9 milissel orosz ruletteznél...igen sírva
A Sorsod meg van írva de lesz következő fejezet?
Vagy kíméletlenül ok nélkül így lefejezett?
Csak egy sárga levél amit papád hagyott
Még ma is erősek a szavai, pedig ő már rég halott

A sorait olvasva töprengesz az értelmén
Vajon miről szól az Élet? Kérdem én
Nem élek téveszmén, a levéllel végezvén
Gubbasztasz egyedül megrokkanva, szétesvén
Ez ellen kiképezvén már vágod a lépést
Megválaszolva ezzel megannyi kérdést
Leszarva megannyi társadalmi sértést
Elindítod magadból egy skulóval a vérzést
_____________*HOOK*_________________
Lejátszódik rövid életed minden mozzanata
Ami számít, hogy meghalsz, hogy szabadna?
Vajon ha egy ország lennél, kire szavazna
minden sejted? Már sejted milyen szavakra
épül fel a gondolatom? Mondogatom a magamét
Hogy igyekezz egybe lenni ne pedig szanaszét
...élettelenül fekszel a földön
Már késő megkérdezned "Miért kell megölnöm..."

...azt aki egész idő alatt veled volt
az te magad vagy, de már az is holt
Tört ágra verődve vergődsz a fájdalomtól
A halál hideg ölelése fagyaszt, mára rombol
Áthatol a zsigereiden, de még mindig élsz
Paradoxon módon a haláltól félsz
Remélsz, de mit? Hogy megkímél a golyó?
Hogy amit folyni látsz a padlón nem bíbor folyó?

Vörösre festetted a földet, a levél is átázott
Meredt tekinteteddel sárgás színét pásztázod
Lassul a szívverés. Veteránként halsz meg
Utolsó élményként kiáltják: "nem vársz meg?"
Felnézel ki az... a feleséged, gyereked
aki még meg sem született...de megmerted
S utolsó sikolyoddal ülsz fel az ágyon
...gondold végig mi történt s mindez milyen áron...