Esővé vált könnyek
Gubik Petra
Nézd a tengert,
ami elrabol tőlem el mért nem enged?
És csak várom, hogy a szél sodorjon feléd s rám találj,
két karodba zárj.
A tenger lenn a parton lábnyomunkat mossa csendben
Elhordja,
csak az emlék,
ami nekem marad és a szívem megszakad,
de meg nem tagad
Az álom,
ami elrepít hozzád bármerre jársz.
De csak álom,
mit az ébredés tép szét és a mélybe ránt.
Esővé vált könnyek,
Viharrá vált sóhaj,
Ami a csókod ízét hozza,
súgja hol vagy.
Tengerré vált álmok, hullám űzte vágya
De jön az ébredés és újra nem talállak.
Mikor itt vagy,
a bánat messze jár, elbújik, itt hagy.
Hogyha itt vagy,
újraéled, újraéled a nagyvilág,
a halott világ,
Mert, ha nem vagy
csak a szél ölel
az éj álmodni nem hagy, felébreszt,
ha nem vagy,
újra elrabol rám száll a bús magány börtönébe zár
Az álom, ami elrepít hozzád bármerre jársz.
De csak álom, mit az ébredés tép szét és a mélybe ránt.
Esővé vált könnyek,
Viharrá vált sóhaj,
Ami a csókod ízét hozza, súgja hol vagy.
Tengerré vált álmok, hullám űzte vágya
De jön az ébredés és újra nem talállak.
Esővé vált könnyek,
Viharrá vált sóhaj,
Bizony a csókod ízét érzem,
jó, hogy itt vagy.
Valóvá vált álmok, hullám űzte vágya
Ha jön az ébredés az ágyamban talállak,
karomba zárlak!
ami elrabol tőlem el mért nem enged?
És csak várom, hogy a szél sodorjon feléd s rám találj,
két karodba zárj.
A tenger lenn a parton lábnyomunkat mossa csendben
Elhordja,
csak az emlék,
ami nekem marad és a szívem megszakad,
de meg nem tagad
Az álom,
ami elrepít hozzád bármerre jársz.
De csak álom,
mit az ébredés tép szét és a mélybe ránt.
Esővé vált könnyek,
Viharrá vált sóhaj,
Ami a csókod ízét hozza,
súgja hol vagy.
Tengerré vált álmok, hullám űzte vágya
De jön az ébredés és újra nem talállak.
Mikor itt vagy,
a bánat messze jár, elbújik, itt hagy.
Hogyha itt vagy,
újraéled, újraéled a nagyvilág,
a halott világ,
Mert, ha nem vagy
csak a szél ölel
az éj álmodni nem hagy, felébreszt,
ha nem vagy,
újra elrabol rám száll a bús magány börtönébe zár
Az álom, ami elrepít hozzád bármerre jársz.
De csak álom, mit az ébredés tép szét és a mélybe ránt.
Esővé vált könnyek,
Viharrá vált sóhaj,
Ami a csókod ízét hozza, súgja hol vagy.
Tengerré vált álmok, hullám űzte vágya
De jön az ébredés és újra nem talállak.
Esővé vált könnyek,
Viharrá vált sóhaj,
Bizony a csókod ízét érzem,
jó, hogy itt vagy.
Valóvá vált álmok, hullám űzte vágya
Ha jön az ébredés az ágyamban talállak,
karomba zárlak!
kapcsolódó videók
