Párálló szemekkel néz:
"Szívemben színültig érsz"
Mondja, és színültig érek
Szívében tényleg én meg
Balomon jól mutatsz, gyere
Fejem is veled van tele
A képzelet utánad lohol
Nélküled minden perc pokol
Tördeli jobbját bal keze
És én már látom is vele
A fenékig boldog éveket
Hogy milyen marha szép lehet
Tiéd vagyok, hát légy enyém
Négy levél lóg a lóherén
Ajkadat csókra nyithatod
Amit kérsz, tőlem megkapod
Nem kell, hogy szavakat keress
Voltaképp az se, hogy szeress
A vágy az nem romantika
Nézd, milyen kerek a hold
Formázz hát te is nagy ó-t
Abban nem lehet hiba
Farkam a melledre mutat
Kezem a lábad közt matat
De ez nem hébe-hóba vágy
Dobd le a félszed, a ruhád
Álmomban találkoztunk már
Bármidet fogom, kézre áll
Négy levél lóg a lóherén
Csüngünk hát Fortuna csecsén
Kemény ölemben lágy öled
Engedj a vágyaknak teret
Reggel majd szintúgy érzem én:
Négy levél lóg a lóherén
Nem kell, hogy szavakat találj
Mire szólnál, úgyis vége már
A vágy az nem romantika
Nézd, milyen tüzes a hold
A tested majd mindent megold
Abban nem lehet hiba.