Olyan forró ajkamról a csók
Giuditta (operett)
Olykor csodálkozom
A különös varázslaton,
Hogy ki hozzám közel kerül,
Az rögtön tűzre gerjed
Menthetetlenül!
Az éhes férfiszem
Nem tud rám másképp nézni sem
Csak oly könyörgő,
Lágy nézéssel,
Melyben sürgetően ég a vágy.
De hogyha jő az este már,
A népek ezre vár,
S a lámpatenger égni kezd,
Ó, akkor értem ezt.
Olyan forró ajkamról a csók,
Olyan fehérek e kis kacsók,
Olyan selymes és ívelt a pillám,
Pillantásom, mint a villám.
Bőröm fehérebb, akár a hó,
Hangom érzéki, vérforraló.
Nézz rám s bolondulj meg
Szép legény,
Mert csak szeretni
születtem én!