Különös ébredés, keserű tévedés
Szólj már, az álmomban vártál rám
Mosolyod mint a szél, ugyanúgy elkísér
Némán, csak még egyszer láthatnám
Szellemkép, megtört ébrenlét, minden szó
Gondolat így is fáj, bárcsak érthetnéd
Nincs több vétkem, csendben túl kell élnem
Nem lesz úgy mint régen, elhiszem talán
Csak egy hang vagy a térben
Kifakul most az ég
Zivatar színű kép hol jársz?
Érzem túl nagy az űr
Csak itt vagyok árván, egyedül
De ha nincs meg a fent és a lent
Hol egy kéz ami megment?
Egy helyben lebegő perc lett az idő
Elfogy a levegő, vár egy
Szellemkép, megtört ébrenlét, minden szó
Gondolat így is fáj, bárcsak érthetnéd
Nincs több vétkem, csendben túl kell élnem
Nem lesz úgy mint régen, elhiszem talán
Csak egy hang vagy a térben
Tombol a zöld, és lüktet a kék
De a szememen szürkeség
Te vagy az a szín, aki elvakíthatna még
Szellemkép, megtört ébrenlét, minden szó
Gondolat így is fáj, bárcsak érthetnéd
Nincs több vétkem, csendben túl kell élnem
Nem lesz úgy mint régen, elhiszem talán
Csak egy hang vagy a térben