Ahol most élek ott nincs értelem,
nincs érzelem csakis félelem.
Most lépteim súlyában hordozom
a Világ múlását, a Világ súlyát.
Akkor érzed majd a kínt,
mely eltelít, mely szétszakít.
Nem is számolom már a perceket,
hiába is telnek el.
Mindegy, hogy merre mész mit teszel,
hol eddig napfény várt ott árnyék mi körbevesz,
mondd, hol van, hogy tűnhet el?
Ezek után, ezek után, oly könnyedén hullunk így szét
Ezek után, ezek után csak a félelem, ami él
Ezek után, ezek után még most is páratlan az egész
Ezek után, ezek után még így is a karjaidban hullok szét.
Hol kevés a fény, ott zajos az éj
pirkadatig elkísér a szenvedély,
mely még ég, de minden álmunk elvetél.
Mondd, mit tennél, ha a szívedből
egy szilánkot elveszítenél, elveszítenél?
Ezek után, ezek után, oly könnyedén hullunk így szét
Ezek után, ezek után csak a félelem, ami él
Ezek után, ezek után még most is páratlan az egész
Ezek után, ezek után még így is a karjaidban hullok szét.