Süvít a szél mikor leszáll az éj
Felébred az álomvilág
Elborít mindent a mélységes kékség
A csillagok gyermeke hozzád kiált
Nézz rám, hogy a lelkedet lássam
Jöjj, rád már régóta vártam
Óriás vagy, de néha törpének látszol
Testvéred a halhatatlan főnix madár
Sárkánnyal táncolsz és kígyókkal játszol
Mögötted sok küzdelem, de a halál
Veled nem bír, mert a szemedben tűz ég
A láng, amely mindentől megvéd
Szívedből szeretet árad
Tanulj, míg forog a föld
Keresd meg az igazi vágyad
És tedd azt amit akarsz
A fantáziád keltett életre mindent
A semmiből teremtett ezer csodát
De kezedben a kincs ugyan mondd mennyit ér
Ha nem kísér utadon egy igaz barát
Aki jön, hogyha szükséged van rá
És sír, hogyha szomorúnak lát
A madárdalt és a gyümölcsök ízét
A hajnalok fényét s a föld illatát
Vigyázd a rendet és hallgasd a csendet
A csillagok zenéjét s az isten szavát
Őrizd, zárd a lelkedbe mélyen
És tudd, hogy szükség van rád!