Megfojtott gondolat
Echonald
Vajon mennyi az, mit adhatok?
Kötve lesz-e majd a két kezem?
Vagy csak őszinte szívvel meghalok?
Lesz-e majd egy igaz szép szó,
Ami elhagyja majd az ajkadat?
Hol van a vége?
Lesz-e értelme?
Vagy csak kísérteni fogsz száz mondattal,
Te megtépett, tűnő pillanat?
Most mégis hallom, mégsem bánom,
Hogy megfojt ez a gondolat.
Míg hited megvan, mondjad, hogy halljam,
Kár volt minden mozdulat.
Büntess meg, kérlek, hogy serkenjen vérem!
Minden zavaros, és nyugtalan.
Érzem a véget, rám szállt egy lélek,
És ő írja most a sorsomat.
Vajon mennyit bíz még rám az Isten?
Vajon elvégzem-e a dolgomat?
Hol van a vége? Lesz-e értelme?
Vagy ez is egy megtört gondolat?
Most mégis hallom, mégsem bánom,
Hogy megfojt ez a gondolat.
Míg hited megvan, mondjad, hogy halljam,
Kár volt minden mozdulat.
Büntess meg, kérlek, hogy serkenjen vérem!
Minden zavaros, és nyugtalan.
Érzem a véget, rám szállt egy lélek,
És ő írja most a sorsomat.
Most mégis hallom, mégsem bánom,
Hogy megfojt ez a gondolat.
Míg hited megvan, mondjad, hogy halljam,
Kár volt minden mozdulat.
Büntess meg, kérlek, hogy serkenjen vérem!
Minden zavaros, és nyugtalan.
Érzem a véget, rám szállt egy lélek,
És ő írja most a sorsomat.