Csak tudnám, hogy mi az, ami esik...
Csak tudnám, hogy mi az, ami potyog...
Lám-lám, mindig pont énrám!
Lám-lám, mindig pont énrám!
Ó, biztos ez csak az eső.
Hallom, ahogy kopog a cserepeken és a házak hátán.
Lám-lám, mindig PONT énrám!
Lám-lám, mindig pont ÉNRÁM!
„Hurrá-hurrá” – esik az eső...
„Hurrá-hurrá” – ázik a hajam...
„Hurrá-hurrá” – fröccsen a tócsa...
és még mindig ez a... csizma.
Jaj, most már épp csak csepereg!
Néha pottyan, de aztán elered és...
fröccsen a tócsa, fröccsen a tócsa.
Fröccsen ez a...
Mert minden mindig változik. (Csak a csizma nem!)
A téren csak ÉN állok itt. (Én hülye!)
„Hurrá-hurrá” – esik az eső...
„Hurrá-hurrá” – ázik a hajam...
„Hurrá-hurrá” – fröccsen a tócsa...
és még mindig ez a randa csizma.