Ajtóm küszöbén, álltunk te meg én
Forró ölelésed ifjúság
Házszám patinás, háló felemás
Álmodtunk sok-sok évet
Nem kell már, ha csak fáj, fáj, fáj
Mindig tél, tél, tél, fagyos nyár
Nincs több tánc, szoros prémes lánc
Üres két szép kép, titkos ház
Adj még levegőt, számon remegőt!
Adj még levegőt, számon remegőt!
Most tudnom kell már, hogy szíved kit vár
Hogy hiszed-e még? Mondd leszek-e nő,
Szádon remegő! Adj még levegőt!
Adj még
Túl sok fecsegés, hamis lebegés
Minden elmúlik bimbóként
Kagyló benne arc, csésze tele karc
Szétfoszlott régi emlék
Nem kell már, ha csak fáj, fáj, fáj
Mindig tél, tél, tél, fagyos nyár
Nincs több sánc, feszes kínos tánc
Hideg két jó szó, nyirkos láz
Adj még levegőt, számon remegőt!
Adj még levegőt, számon remegőt!
Most tudnom kell már, hogy szíved kit vár
Hogy hiszed-e még? Mondd leszek-e nő,
Szádon remegő! Adj még levegőt!
Adj még