Végállomás
Még 5 Perc
egy tánc, egy ölelés, egy csók.
A szívem azt mondja, menj és mondd meg, mit érzel,
de az eszem ordítja: ne, ne tedd!
A zene megtöri a csendet...
Arcodon színes esőcseppek
Szivárvány, Tavasz, szép és ravasz
Vonyító vadként küzdök a gondolattal
De nem bánt, nem szól
Halk mosollyal megigéz
És magával ragad
Kérlek, érezd, érezd jól magad,
Tudod, a fényed mindig itt marad
Kiválasztom a kulcsot, mely sorsom kapuját nyitja
Kapuja annak az útnak, mely hozzád vezet
Történjen bármi, én mindig itt leszek neked
A zene felszabadít...
Karom közé ölelem a világot,
És várakozok a sors kapuja előtt.
Halkan kinyílik, látom a fényt
Nem érzem már az ízeket,
csak kivételes pillanatokban,
mint tegnap éjjel a vodkáspohárból
az utolsó reggel keserűségét…
Kérlek, érezd, érezd jól magad,
Tudod, a fényed mindig itt marad