Egész éjszaka csak énekeltem,
Nem tudom mi történt velem.
Egyszer csak azt kellett észrevennem,
Hogy megint nevet minden bennem.
Rossz vége lesz, hát megint Ãgy vagyok;
Szörnyű vége lesz, szerelmes vagyok;
SzÃvemben dalt, szememben könnyeket fakaszt.
Na lássuk, hol van az új ruhám;
Amiben kibÃrom ezt is tán;
Amiben nem látod, majd hogyha elpirulok;
Amikor mondod, hogy úgy vártál.
Ma még a tükör is ellenség;
Jobb lenne sokkal, ha szebb lennék;
De egy egyszerű kis rongy is jobb még talán;
Mintha végül is nem mennék.
Megint úgy kezdek járni, kelni,
Mint aki kicsit a Föld fölött él.
Hú, onnan lehet ám nagyokat esni,
Ha a másik sokat Ãgér.
Rossz vége lesz, megint rab vagyok;
Szörnyű vége lesz, újra elkapott;
De ez se baj, se baj ma nekem
semmi-semmi se baj.
Na lássuk, hol van az új ruhám;
Amiben kibÃrom ezt is tán;
Amiben nem látod, majd hogyha elpirulok;
Amikor mondod, hogy úgy vártál.
Ma még a tükör is ellenség;
Jobb lenne sokkal, ha szebb lennék;
De egy egyszerű kis rongy is jobb még talán;
Mintha végül is nem mennék.
Na lássuk, hol van az új ruhám;
Amiben kibÃrom ezt is tán;
Amiben nem látod, majd hogyha elpirulok;
Amikor mondod, hogy úgy vártál.
Ma még a tükör is ellenség;
Jobb lenne sokkal, ha szebb lennék;
De egy egyszerű kis rongy is jobb még talán;
Mintha végül is nem mennék.