Én nem szurkálok szereket,
az én szerem a szeretet,
de most nem vágyom új adagra,
most hagyjatok végre magamra.
Most kicsikét aludni vágyom,
vagy csak úgy dögleni az ágyon,
vagy egymagamban inni, enni,
vagy elfeküdni, nem is lenni.
Aztán felkelni, megfürödni,
nem jönni-menni, tenni-venni,
nem könyörögni, parancsolni,
csak magamban kicsit pancsolni.
Csak egyedül – úgy vágyom erre,
mint katona, ki most szerel le,
és éhem egyre éhesebb lesz,
és éget, mint az égetett szesz.
Feledni gyermeket, szerelmet,
megtagadni az engedelmet,
ne én legyek az, aki ad -
szeressem végre magamat.