[VERSE 1]
Állj meg egy percre, és nézz ne csak láss
Ne csak áss hanem keress ó ember, te csodás.
Ne felejts, de bocsáss, mert illúzió a harag
Hogyne másznád már át, te építetted a falat.
És bizonygathatod hogy acélból vagy öreg,
De csak a vér számít meg a kötelék a több csak köret.
Régi szöveg: van ami múlik, elkopik, van ami örök,
A titok egyszerű: tartsd szorosan és szűken a köröd.
Gondolatmenet szülte cselekedet,
Nézd a végtelen napból milyen sudár csemete lett.
Lerázott cseleket, tiszta napfényben nemesedett,
És égbe nyúlón áll ahogy nem látsz csak keveseket.
Mert levetette a fekete szettes szerepeket,
Mondd mit akar kivenni aki még bele sem tett?
Ha ez a te eseted figyelj, rakd félre a cash flow-t,
Egyszerűbb volt minden mikor semmim nem volt.
Mikor Drake szólt a telón, és a forró flaszteren
Fekve arra gondoltam, lehetnék én is a master-en.
De mi a fasz terem egy ilyen srácnak?
Ha tényleg nyíltani írok, kibírod minek látnak?
Érzéki egy csalódás a realtiás,
Mert ha nem értenek nem tudod te vagy-e a hibás,
Vagy más a prioritás?
Eltolódott epicenter,
Értékálló anyag versus hanyag mulandó ember.
Kivetheti magából a cseppet a tenger,
Az mindig talál utat, ettől egyenes a tengely.
Tedd fel hogy bárhova eljuthatsz, tedd fel és hidd el
Több is lehetsz egészségesen önhittel,
Mint ragyogó glitter, mert elkopik a fény,
Erodálódik az erő, üres sztori lesz a tény.
Ha nem tudod mi legyen, hunyd le a szemed és tedd fel
Hogy ott leszel ahol kell, mire felkel az új reggel.

[HOOK]
Játszd amíg tart, majd szállj tovább a dal végén.
A visszhang nem áll meg a szakadék szélén
Elhalunk a végtelenben
Ahol nincs valóság csak képzeletben.
Ahol történetet mond minden dallam
És nem botlik a hullám csak halkan
Eltűnik a horizontvonalban
Hallhatatlan, de halhatatlan.

[VERSE 2]
Rohanó világ, rohansz de mi vár?
Egy sivár út meg ugyan az a terminál..
Már nem is próbálunk egymásba szeretni,
Csak erőszakkal elvenni amennyi kell, egy szeletnyi.
Aztán kisétálni szótlanul,
Törve-zúzva óvatlanul hogy "a szív ebből majd jót tanul".
És úgyis elereszt, de rajtad marad a kereszt,
Míg embereket használsz és tárgyakat szeretsz.
Őszinte ember voltam egyszer én is,
Remélem egyszer azt mondják "egyszer voltam én is".
Ó micsoda hipotézis, ó micsoda ideák,
Hogy idejét veszve is tovább létezhetek ideát.
Rövid záridőbe zárt idő,
Egységesen mért lépések mégis más cipő
Egy kopott Converse, egy kommersz cider a kézben,
Egy kifakult nevetés valahol mélyen.
Millió emlék íratlanul vagy írva,
A milliókat nem viheted magaddal a sírba.
De hagyhatsz nyomot, indulhat lavina,
A rozsda értékesebb lehet, mint az arany meg a platina.
Pillangó effekt, halhatatlan leszek,
Ha egyetlen gondolatom útravalónak elteszed.
Szóval pakold be a terveket, indulj, mondd minek vársz még?
Menj és törj utat, csinálj mindent direkte másképp.
Amíg bírja a gitárhúr,
Egy vadonatúj világ kitárul,
Óperencián túl - mint a népmesékben
Édes éden ahol énekelnek a neszek a szélben.
És miért ne férhetne el ott hétmilliárd izmus,
Ha mind különbözik is ugyanaz a bioritmus.
Mer' ez nem labirintus csak a kérdés teszi azzá,
Hogy van-e célja a létnek, és ha van, mit tesz igazzá?

[HOOK]
Játszd amíg tart, majd szállj tovább a dal végén.
A visszhang nem áll meg a szakadék szélén
Elhalunk a végtelenben
Ahol nincs valóság csak képzeletben.
Ahol történetet mond minden dallam
És nem botlik a hullám csak halkan
Eltűnik a horizontvonalban
Hallhatatlan, de halhatatlan.