Hajnal (feat. Phat, Gabó)
Tibbah
Tibbah:
Mindent csend borít, sehol semmi lárma,
A harmat síkosít, felcsillan a járda,
A fáradt testem egy üres lakás várja,
Hol jéghideg a lepedő, és kőkemény a párna,
Egy dekk a hamusban, kicsit rájárok,
A tiszta gondolat is koszos, mint a vájárok,
Tudom mosolygok, nem az van mit várnátok,
Ha a könnyem kifolyna, megtelne a várárok,
Siklok a fények között, egy szürke vassal,
A csendből érkezem a társam a hajnal,
Van, hogy egyáltalán nem érint a nappal,
Ezt csak az érti, ki éjjel is talpal,
A mosolyát ilyenkor, mindenki eldugdossa,
Nedves a pára az arcokat átmossa,
Hozom a reggelt a sok lézengő álmosra,
A hangerőt én húzom az ébredő városra,
Gabó:
Nesztelenül, csendben megfáradt testtel,
Míg más új álmokkal újabb napra ébred,
Én úgy hajtom le arcom, megannyi új emlékkel,
Fejemben halkuló zajjal, távoli ölelésekkel,
Phat:
Csak egy páran, mozognak az utcán, ahogy száll fel a pára,
Az ébredő várost nézem a szobám ablakában,
Húzom a gatyát, ahogy leketyeg és a feketém lekotyog,
Még pár falatot bedobok! és
Leviszem a kutyát, útba ejtem a csemegét,
Az egyik szomszéd épp suliba kíséri a csemetét!
Cink lehet a nulladik, emlékszem még halványan,
Meg, hogy 4:20-kor keltem, mikor 6-kor kezdtem a gyárban!
A buszmegállónál leszáll még pár éjszakás,
A gyűrött szemekben látom, hogy beszűkült a térhatás,
És nem vágynak, már csak, el az ágyig,
Valaki mássá válni, jó lesz majd egy másik...
Napon is, Így húztam tíz évem a wc-n,
De csak egy tükröt találtam a hosszú lejtő végén,
Mert nem marad más csak a vigasz ág,
És sose jön a hajnal, ha sose akarod igazán!
Gabó:
Nesztelenül, csendben megfáradt testtel,
Míg más új álmokkal újabb napra ébred,
Én úgy hajtom le arcom, megannyi új emlékkel,
Fejemben halkuló zajjal, távoli ölelésekkel,
Mindent csend borít, sehol semmi lárma,
A harmat síkosít, felcsillan a járda,
A fáradt testem egy üres lakás várja,
Hol jéghideg a lepedő, és kőkemény a párna,
Egy dekk a hamusban, kicsit rájárok,
A tiszta gondolat is koszos, mint a vájárok,
Tudom mosolygok, nem az van mit várnátok,
Ha a könnyem kifolyna, megtelne a várárok,
Siklok a fények között, egy szürke vassal,
A csendből érkezem a társam a hajnal,
Van, hogy egyáltalán nem érint a nappal,
Ezt csak az érti, ki éjjel is talpal,
A mosolyát ilyenkor, mindenki eldugdossa,
Nedves a pára az arcokat átmossa,
Hozom a reggelt a sok lézengő álmosra,
A hangerőt én húzom az ébredő városra,
Gabó:
Nesztelenül, csendben megfáradt testtel,
Míg más új álmokkal újabb napra ébred,
Én úgy hajtom le arcom, megannyi új emlékkel,
Fejemben halkuló zajjal, távoli ölelésekkel,
Phat:
Csak egy páran, mozognak az utcán, ahogy száll fel a pára,
Az ébredő várost nézem a szobám ablakában,
Húzom a gatyát, ahogy leketyeg és a feketém lekotyog,
Még pár falatot bedobok! és
Leviszem a kutyát, útba ejtem a csemegét,
Az egyik szomszéd épp suliba kíséri a csemetét!
Cink lehet a nulladik, emlékszem még halványan,
Meg, hogy 4:20-kor keltem, mikor 6-kor kezdtem a gyárban!
A buszmegállónál leszáll még pár éjszakás,
A gyűrött szemekben látom, hogy beszűkült a térhatás,
És nem vágynak, már csak, el az ágyig,
Valaki mássá válni, jó lesz majd egy másik...
Napon is, Így húztam tíz évem a wc-n,
De csak egy tükröt találtam a hosszú lejtő végén,
Mert nem marad más csak a vigasz ág,
És sose jön a hajnal, ha sose akarod igazán!
Gabó:
Nesztelenül, csendben megfáradt testtel,
Míg más új álmokkal újabb napra ébred,
Én úgy hajtom le arcom, megannyi új emlékkel,
Fejemben halkuló zajjal, távoli ölelésekkel,
kapcsolódó videók
