Össze vagyunk kötve, mint hidakkal a pestek
Mint titkos kis bűnökkel, éjszaka a testek
Mint eb és a gazdája póráz közted és közöttem,
Mint scarabeus bogarak túrunk röghöz kötötten
Mint mezőkön a bálák, praktikus gúzsba kötve
Mint templomi harangok, súlyos alkalmakhoz kötve
Mint az égitestek orbitális rendben
Egymáshoz rendelve ballagunk csak csendben
Néma már az értelem
Csak vállat von, ha kérdezem
Visz-e még fogában tartva
Szerelmet a túlsó partra
Széjjel vagyunk kapva, mint a Rubik kocka
Kaleidoszkopikus színes üvegdarabokra
Összetört valami a Világmindenségben
Az atommag sem lehet már bizton teljességben
Kettéválasztódtunk, mint a Vörös-tenger
Intézményesítve sétált át rajtunk a rendszer
Reméljünk azért mi még rebelliót a rendben
Mert párhuzamosak is futnak össze végtelenben
Meddő nász az érzelem, pátosszal teli gyász
Mellettem az ellen s épp ellenem a védelem
Gyűrűzött madárként fiókba tolva szolga sorsa
Szárny szegetten verdes már a kartotékolt értelem
Könnyből és sárból és ezernyi fájból
Én szárnyakat növesztek majd vérből és lángból
Te támadsz én védek lecsapok rád százszor
százszor és százszor és százszor és százszor...