A pünkösdi rózsa
Krámli Kinga
Nekem es kihajlott szekeremnek rúdja.
Nem tudom édesem, jóra-e, vagy rosszra,
Jóra-e vagy rosszra, vagy holtig bánatra.
Kinezék ez úton, látám éldesemet,
Látám édesemet, s ő es láta éngem.
S akarám szólítni, szánom búsítani,
Es ilyen szép ifijat megszomorítani.
S, ha az én piros vérem, s a te piros véred,
Es egy árokba fojjon, es egy malmot meghajtson.
Pedig az a malom három kő közül van,
S a legelső köve virággyöngyöt járjon.
S a második köve es apró pénzt hullasson,
S a harmadik köve szeretetet járjon.
S annak szeretetnek első víg órája,
Be zúgodoz ez erdő sok szép énekszótól.
Tündöklik e mező sok búza vetéstől,
Tündöklik e mező sok búza vetéstől.