Veszett világ, úttalan út.
Hiába harcolnék, még mélyebbre húz.
Arcomba vág, szívemből tép,
meg nem élt álmaim bennem zúzza szét.
Ártatlanul, tiszta vágyakkal,
vérfoltos harcmezőkre hittel indultam.
Elárult gyermekszívből emberállat kél,
bárány, ki farkassá lett,benn, a tűz mélyén.
Fizetni tisztasággal a földi életért...
Kegyetlen ár-jól döntenék.
"Harcolj vagy pusztulj "-zúgott az ég.
Az álmok messze szállnak, a harcos útra kél.
Veszett világ, nem győz le rég.
Viharban edzett szív, jégkemény acél.
Tudom, mi vár: végtelen harc,
de véres tengerében mindig ott egy part.
Sosem jön vég, új csatába hív
elfáradt, megszakított ólomszürke szív.
A harcos büszkeségből csendre vágyom rég,
gyógyító két kezedből új erőt nyernék.
Ha minden semmivé vált, te légy az ébredés!
A semmi mindenné lesz úton feléd.
Szín az éjben:
kékül a mélyszürke félhomály.
Sziget a vízen:
ébredő reményem visz tovább.
Hív a szíved:
enyhül a parttalan szenvedés,
Te vagy az élet:
minden, mi jó bennem, tőled él.