Éjjel érkezem száraz, kiégett aggyal,
De a testem gyönyörű, fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tisza égő, forró testtel,
Kérlek feküdj nyugottan, csak én mozdulok.
(Csak én mozdulok, csak én mozdulok)
Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek,
Őstől örökölt a szenvedély, amivel követellek.
Vágyom, hogy érezd a szerelmemet,
Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek (hogy érezd).
Nekem nem kell más, csak téged akarlak!
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak!
Te nem érzed ezt a kínt,
Nem voltál féltékeny soha,
Nincs benned semmi küzködés,
Ha egy másik ér előbb oda.
Te nem érzed ezt a kínt,
Nem voltál féltékeny soha,
Nincs benned semmi küzködés,
Ha egy másik ér elöbb oda.
Ahol én voltam:
A szívedben, a lelkedben.
Vágyom a nappalt, ahogy létezel,
Idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam,
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem,
El kell rejtenem!
Nekem nem kell más, csak téged akarlak!
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak!
Te nem érzed ezt a kínt,
Nem voltál féltékeny soha,
Nincs benned semmi küzködés,
Ha egy másik ér előbb oda.
Te nem érzed...
Te nem érzed...