Rád gondolok a nap zuhanó fényében
Mégsem látlak, beborult órák várnak rám
Rád gondolok az éj fekete méhében
Testemen újra égő vágyak futnak át.
Őrzök egy képet, mosolygó arcodat
Ami nem volt több, mint egy villanás
Hívnék egy számot, de félek egy hang majd azt mondja
Az nem én vagyok, többé nem, nem várok rád...