Nézem a tovatűnő emberarcokat,
Olyan egyformák, oly búsak, hétköznapiak.
Nem tudják, hogy van valami a szürkeségen túl,
Ami lelkesít, ami célt ad, és új reményt nyújt.
Ó, ha lenne egy ember, ki jó hírt vigyen,
Bárcsak itt lenne most Jézus, hogy segítsen...
De sajnos, mi ugyanolyan fáradtak vagyunk,
Napjaink mind egyformák, tartalmatlanok;
Nem zavar a mások sorsa, nem érdekel:
Nyitva áll a templom, mért nem mennek el?"
Ó, ha lenne egy ember, ki jó hírt vigyen,
Ki menne el Nékünk, kit küldjek el?
Refrén: Kérünk, jöjj Jézus Krisztus, szánd meg népedet,
Szerelmed gyújtsa lángra a fásult szíveket!
Elvesznek az emberek, s ez nem fáj nekünk,
Mindenfélét csinálunk, csak épp nem fénykedünk.
Kérünk, jöjj szent tüzeddel töltsd el szívünk,
Taníts meg, mint kell élnünk új életünk!
Ó, tölts be lelkeddel, és küldj el még egyszer,
Hisz túl sok időt vesztettünk már el.
Ott van a sok árva, aki szeretetre vár,
Bár megismernék általunk a mennyei Atyát.
Annyi üres kolduskéz nyúl aprópénz után,
Bár megtudnák, hogy a mi Urunk több, mint gazdagság.
Ó, ha lenne egy ember, ki jó hírt vigyen,
Ki menne el Nékünk, kit küldjek el?
Refrén Kérünk, jöjj Jézus Krisztus, szánd meg népedet...
Talán jó lenne már otthagyni a kényelmes helyet,
Körülnézni, s meglátni a nagy szükséget,
Hisz Jézus most is él, ő munkálkodik!
Mondjuk el hát másnak is: Csak ő segít!
Refrén Kérünk, jöjj Jézus Krisztus, szánd meg népedet,
Szerelmed gyújtsa lángra a fásult szíveket!
Elvesznek az emberek, s ez úgy fáj nekünk,
Szólíts meg, és mutass rá, hogy hol segíthetünk!
Kérünk, jöjj szent tüzeddel...