Ilyenkor érzed, éppen, senki se vár
S a helyed átvette régen valaki már
Már nem azok a mosolyok várnak az este
S már rég nem érint meg annak a teste
Mit tehet ember, ha itt van a vége
Hátra dől-e és néz fel az égre?
Mégis szeretni kéne azt, akit nem megy
S ha valaki más jön, vajon elmegy-e egynek?
S csak vagy ott a térben,
Mint aki esőben áll
Na mondd, milyen érzés?
Csak gyerünk, mondd el már!
És itt a vége, mondd mért kéne félni, már
Persze, hogy érzed,
Hisz miért ne érezd, ami fáj?
Akkor csak nézzél szét, hisz megannyi más
Van, ami szép, hát menj csak, lépj tovább!
Lépj tovább,
Ha belülről, vagy éppen kintről ér
Valami rossz, vagy valami túl jó, ami csak
Sokkol, s megemészteni nehéz