A hangya egész évben dolgozott,
Reggeltõl estig húzta az igát,
Összegyûjtött mindent, amit tudott,
És pihenésre egy percet se szánt.
Bridge:
Még nem tudta, hogy mi lesz a vége,
De ne gondolj arra a régi, bölcs mesére!
A tücsök egész évben csak zenélt,
Ha elfáradt, az ég alatt hált,
Egyik napról a másikra élt,
És boldoggá tett sok tücsöklányt.
Még nem tudta, hogy mi lesz a vége,
De ne gondolj arra a régi, bölcs mesére!
A hangyának őszre már mindene megvolt,
Mégsem volt igazán elégedett,
A tücsöknek csak a hangszere volt,
De legalább azt tehetett, amit szeretett.
Még nem tudta, hogy mi lesz a vége,
De ne gondolj arra a régi, bölcs mesére!
A tél korán megérkezett,
Havat hozott és hideg szelet,
És ahogy az már lenni szokott,
Végül mindkét állat megfagyott!
Végezetül jöjjön a tanulság,
Hiszen a mesében is épp ez a lényeg,
Hogy holnap mi lesz, nem érdekel.
És mint a tücsök, oly vígan élek.
Még nem tudom, hogy mi lesz a vége,
De ne gondolj arra a régi, bölcs mesére!