Ez biztos nem véletlen:
Átaludtam az életem.
Lehet, hogy így jobb énnekem.
Sokszor csak már azután
Veszem észre, mikor már
Eltörölni, megbánni is, kár.
Egy álom az álomban,
Vettem észre riadtan,
Süllyed a föld alattam.
Néha-néha szebb napokon,
Azért még kinézek az ablakon
Nyugtázom, hogy jól vagyok
Aztán alszok tovább,
Szundítva, a végtelen vár,
De az biztos, hogy nem rám.
Már azt is elfelejtettem
Ki volt tényleg mellettem,
S mi folyik a véremben.
Lehetetlen verseny ez,
Figyelni, hogy mit tegyek
S melyik nap merre megyek.
Azt hittem, hogy élek én,
De ez csak egy vélemény,
Mert itt van felettem az ég,
de én csak szendergek,
Ahelyett, hogy esetleg
Szóba állnék veletek
Vagy legalább azzal,
Ki mellettem éjjel, nappal.
Mi?!