Van 'kinek egyszer,
De nekem már vagy százszor,
Mint az északi fény
Ami hófehéren lángol.
Elragad magával,
A mélybe ránt,
Mint a friss hullámok habjain
Egy cafka kurtizánt.
Engem a mélység,
Tudom, hogy vonz az űr.
Az ismeretlen túlvilági
Homályba merül-
Magamon érzem,
Ahogy szétárad a fény,
Tudom, hogy egyszer
Megszűnik, tudom hogy
Nincs remény.
Fehér óceánon,
Egy kisértet kalóz.
Kell egy kurtizán
És majd neki áll az árbóc.
Éjbe vonzó mélység, amit
A túloldal kínál,
Aki felszáll az velem hal
Vagy velem hál.
Ezen a Földön,
Egyszer elfogy majd a nap
És az igazság odaát van,
Új erőre kap.
Egy csillag felragyog, majd
Az óceán egén,
Ott kisértek, minden éjjel.
A titok tengerén.
Fehér óceánon...