"Patriarcha
Fiam, csekély dolgokra most nem érek,
Az Isten dícse, a nép üdve hív,
Eretnekek fölött kellvén ítélnem,
Kik mérget szórva dudvaként tenyésznek,
S tűzzel vassal bár irtjuk, szüntelen
Ujúlt erővel küldi a pokol ránk. -
De hogyha a kereszt vitézi vagytok,
Minek kerestek messze szerecsent,
Itt a veszélyesb ellen. Fel tehát,
Fel falvaikra, irtsátok ki őket,
Pusztítsatok nőt, aggot, gyermeket."
Hálót szőtt a pók a világ köré.
Nincs már visszaút, a lelkünk övé.
Nem pusztítja el sem erkölcs, sem ész.
Serege egyre nő, támadásra kész.
Arcát nem láthatod, sötétbe taszít.
Békét prédikál, de csak gyűlöletet szít.
Isten, vagy Sátán- mindig más a neve.
Neki mindegy már, vele, vagy ellene.
HARCOLJ AZ IGAZ HITÉRT,
FOLYJON A VÉR!
HARCOLJ AZ IGAZ HITÉRT!
TANULD MEG, MENNYIT ÉR!
HARCOLJ AZ IGAZ HITÉRT,
FOLYJON A VÉR!
HARCOLJ AZ IGAZ HITÉRT!
MINDIG EGY MÁSIKÉRT!
Elvek, istenek, s szó a fegyvere.
Gyűlölet, szenvedély hajszol ellene.
Földre döntenéd, de nem éred el.
Soha nem áll eléd, követet küld, ha kell.