Még várj, neked elmondom úgy is, ha nem fáj,
hogy a szó, ami szép volt és elszállt,
mégis csak emléknek jó.
Az a dal, ami elkísér végig, míg élek
és másnak csak szépet mesélek,
de így is csak emléknek jó.
Elmúlt idők, fáradok, csak észre vennéd már,
a hátam mögött nyitott ajtó áll
s ez a szép nagy világ csak kívülről nézett rám.
Így volt még, mikor a cirkusszal sátrakat vertek
és ketrecbe zárták a rendet
és hitelre kaptuk a jót.
De az állomáson már egy vonat vár, hogy elvihessen újra.
Egy jegy volt csupán, de nagyon sokan álltak még a sorban.
Csak száguldott velem, egy utazás az egész életem.
A hosszú síneken mind ott voltak veled és velem.
Még várj, hiszen több volt, mit ismersz belőlem,
csak hallgasd meg csendben és szépen,
ez egy dal, ami emléknek jó.
Elmúlt idők, én tűzre dobtam minden bánatom
és nem győzött le sosem fájdalom,
te szép nagy világ, a lelkemből néztem rád.
És az állomáson már a vonat vár, hogy elvihessen újra,
egy jegy volt csupán, de nagyon sokan állnak még a sorban
és száguld majd velem, egy utazás az egész életem.
A hosszú síneken mind ott lesztek együtt majd velem.
[Instr.]
És az állomáson már a vonat vár, hogy elvihessen újra,
egy jegy volt csupán, de nagyon sokan állnak még a sorban
és száguld majd velem, egy utazás az egész életem.
A hosszú síneken mind ott lesztek együtt majd velem.
És az állomáson már a vonat vár, hogy elvihessen újra,
egy jegy volt csupán, de nagyon sokan állnak még a sorban
és száguld majd velem, egy utazás az egész életem.
A hosszú síneken mind ott lesztek együtt majd velem.
És száguld majd velem, egy utazás az egész életem.
A hosszú síneken mind ott lesztek együtt majd velem.