És most, hogy nincs tovább,
Hogy eljött már a búcsú perce,
Itt állsz, s én nézek rád,
S azt mondom csak: Na persze, persze…
A könny, a fájó könny
Titokban hull az emlékek dombján,
De én szerettelek
A magam módján…
Szép volt az első szó,
Az első csók, az első versek,
Szép volt a randevú,
Az izgalom, a színes tervek,
Szép volt a harmatcsepp,
A napsugár a nyíló rózsán,
Míg én szerettelek
A magam módján…
Mondd, mért kerget szét a gonosz sors?
Miért száll a perc? Miért olyan gyors?
Ha nincsen tűz, ha nincsen láz,
Üres a szív, üres a ház,
A csend remeg,
S én szenvedek
A magam módján…
Az est még bársonyos,
Még simogat, mint lepkeszárnyak,
De már két csók között
Lehullanak a szürke árnyak,
Hisz rég kihűlt a láng,
S csak nevetünk a tegnap szomján,
Bár én szerettelek
A magam módján…
Ha nincsen tűz, ha nincsen láz,
Üres a szív, üres a ház,
Fordul a kulcs, kattan a zár,
Hát nincs tovább, hát vége már,
A csend remeg,
S én szenvedek
A magam módján…