RICH-ZED "A Szociopata Szerelemgyerek": - bevezető
Emberek: látszat világban élnek
És kínosan ügyelnek arra, hogy igazinak tudják

RICH-ZED "A Szociopata Szerelemgyerek": - vers 1
Meguntam ezeket a különféle játékokat
Meguntam ezeket a különféle mártírokat
Megláttam azokat a sötét árnyakat
Ne mondd, azok csak árnyak és semmit sem árthatnak
Láttam már törött szárnyakat
Ha alacsonyan repülsz a sár rád ragad, és eláshatod magad
Kést mártanak beléd, mint Julius Cézárba
És az döfi beléd, akitől nem vártad
A szemed nyisd ki, ne a szádat, a csalódás fájhat,
Ez fájdalommal járhat,
De akik ezt állják, azok a bátrak
Nem vagyok több mint a nagy átlag,
De a zene teljesen áthat
A szívemig hatol, sohasem áltat
A legjobb barátod a legádázabb ellenségeddé válhat
Az élet egy strapás dolog, -- Ezért vagyok fáradt
A Sátán falfehérre sápadt, de az Isten is várhat,
Ám abban is bízom, hogy mindig hallgatja az imámat
Rich-Zed nem csak jó dolgában irkálgat, firkálgat,
2Pac-ot sohasem imitálgat -- Senki sem bírálhat
Ki lenne, 'ki lejárat? -- Én úgy gondolom,
Egy jó tanács senkinek sem árthat ebben a látszat világban
Olyanok vagyunk, mint 'mikor a kisgyerekek először felállnak
Bátortalan lépteikkel tétován járnak
Ezzel örömet okozva apának és anyának,
Majd hamar felnőnek és sok mocskos dolgot látnak
Ez gyalázat! -- Mindenki kapar, de csakis magának
Az ember egy okos lény, de tömegében a legbutább állat,
Ha nem illeszkedsz be a tömegbe rögvest kizárnak
Mindannyian hódolnak egy látszat világnak,
Ahol nem egyéniségeket, hanem dróton rángatott bábokat imádnak
Kevés bennük az élet, mint 'mikor egy tó kiszárad,
De ezt sajnos nem tekintik hatalmas hibának
Az erejükkel nem mozgatnak meg hegyeket és sziklákat
Inkább csak rinyálnak, kivárnak és nem tűnnek ziláltnak
Nem kaphatnak többet, 'mit ember kívánhat
Vastag bankszámlákat, cicákat, balatoni villákat
Valami szemetet csinálnak, -- a látszatra kínosan vigyáznak
Minden egyszerű embert fikáznak,
De Rich-Zed olyan, mint 'mikor az Amazonas kiárad
Én úgy érzem ismét el kéne jönnie az Emberfiának
És akkor vége lenne ennek a látszat világnak

LEX "A Mokány Fiatalember": - refrén 2x
Minden csak látszat, minden csak látszat
Sokszor a gagyi is aranynak látszhat
Hát, ne csak nézz, hanem láss és tudd,
Hogy a sok közül melyik az egyetlen, igaz út

LEX "A Mokány Fiatalember": - vers 2
Egy képkiállításon vagyok és látom a képeket
Szépeket, árnyakat, mesteri fényeket
És látom az embereket, hogy tolonganak az idétlen képekért,
Hogy értelmetlen dolgokért adnak ki pénzeket
Csak azért mert szépek, és minden hibátlan,
De nincsen értékük, és ez vitathatatlan
Mert az egész csak egy nagy giccs
Pár hónapig csillognak, úszkálnak a fényben,
De nem érnek semmit, mint azok a tárgyak,
Melyek bemutatásra kerülnek a "Design-centerben"
Senkit nem érdekel, hogy mi a kép tárgya,
Csak legyen ismert és divatos - ez az emberek legfőbb vágya
Gyönyörű a keret, mert vörösfenyő
Ha választani kéne, ez a menő
És egyszer csak hánynom kell, mert minden túl szép
Pedig az emberek azt mondják: "Jaj, de gyönyörű kép!"
Felállok az asztalra és rögtön mást látok
Színes festmények helyett, rothadó keretben fénymásolt lapok
Lépj ki a tömegből és állj fel te is
Csak egyszer nézz körbe és meglátod, hogy nem más,
Hanem te voltál eddig a börtönben
Egy látszat világban éltél, a tudatlanság hálójában
És nem értetted meg a dolgokat igazi valójában

LEX "A Mokány Fiatalember": - refrén 2x
Minden csak látszat, minden csak látszat
Sokszor a gagyi is aranynak látszhat
Hát, ne csak nézz, hanem láss és tudd,
Hogy a sok közül melyik az egyetlen, igaz út...