Refrén (x2)
Szemünk nyíljon, hogy a dolgokat értsük
Itt a jók nyerik el méltó büntetésük
Nem hagynak látni. Ez részleges vakság
A színfalak mögött a titkolt valóság

Lépten-nyomon értékét vesztik a dolgok,
Az arany fénye is tompábban csillog.
S ha villog, az is csak a sminkek munkája.
Talán ez az egy, ami jól ki lett találva.
Az erő arra fordul, hogy vonzó legyen a felszín.
Jól esik a szemnek, mint kávéba a tejszín.
Csak sokat nem ér, ha savanyú az íze,
A lusta méheknek is keserű a méze.
A kaptár nagy odafigyeléssel készül,
De az erő gyönge kezekben egyesül.
Hiába a többség, ha nincs lehetőség.
Aki újat mutat, eretnek néven megég.
A tűz a rosszak szemében felcsillan
És sokan visszaesnek a rangsorban.
Csak látszólagos a nyugalom, a rend,
De a végén sajnos nincs happy end.

Refrén

Nem helyes. Sokan tudják, mégis tagadják.
A 'nem szól szám, nem fáj fejem'-et vallják a balgák.
Vagy lehet, hogy ők tesznek helyesen,
De akkor kifordult a világ teljesen.
Ki az, aki áldoz vagy mindent kockáztat?
Ki az, aki egyedül egy hatalmat támad?
Kevés az ember, aki magát vállalja.
Ő, ki az egyéniséget feladja.
Beállnak a sorba, haladnak az árral.
A protekciósokat védi a nagy hal.
A csali már megvan és igen csalóka,
Lecsapnak rá, mint legyek a döghúsra.
Lakoma készül, gyanútlan a vendég.
A főfogás után a desszert nem elég.
Ki kerül asztalra, az bukott mindent
És a végén most sem lett happy end.

Refrén (x2)