Annyi mindent mondtál nekem már,
Én mindent elhittem, pedig végig hazudtál.
Azt mondtad semmitől, se féljek.
Kilencven halál s tíz élet.

Barátomnak hittelek, de a kést szúrtad belém,
A hátam mögött megölnél, de vigyorogsz elém.
Mond miért tetted ezt velem, ha nem szerettél?
Nem bocsátom, meg amit ellenem vétettél.

Refr: Mond, miért mond miért tetted ezt?
Hátamon mond, miért van egy piros célkereszt?
Barátodat mond, miért dobtad el?
S visszasírod-e, még ha segítsége kell?

Mindig melletted voltam nem mondhatod,
Én voltam az, ki sírva is utánad koslatott.
Nem hagytalak magadra, mert szükséged volt rám,
És te mégis itt hagytál üres minden éjszakám.
Ha még egyszer látnálak, csak kérdezném: Miért?
Gyávaságból élvezel-e ontani vért.
Elárulni azt ki szeret milyen érzés, lehet?
És mi az, ami a gonosz tettnél csak előre vezet?
Ha úgy fogsz meghalni, hogy senki sem sirat,
Vissza sírod-e még, a sok elveszett nyarat?
Mert ez lesz a jövőd, senki sem fordul már feléd,
Az eldobott kések akkor állnak majd beléd.

Refr.

Eltűnt a barátság, ó miért csak ennyit ér?
Miért folyik érte ártatlanul piros, tiszta vér?
Menj el örökre, de vissza, ne hozzám ne gyere,
Vezessen téged tovább gonoszságod keze.

refr:2x