1. Félelmes szépség, ravasz, mint a tőr!
Rózsállik arcod, de szíved kopár,
A te keménységed kerékbe tör:
Nyomodban a halálnak szele jár;
Csalárdságod gyilkos csapdába zár
Oh, hideg fényű, gőgös szemsugár!
Így veszted el - hisz érte úgyse kár
Szegény legényt, ki irgalomra vár?
2. Másnak szívén zörgettem volna bár!
Akkor gyalázat biztosan nem ér.
Régen boldog volnék azóta már,
Túl árkon-bokron kerget most a vér...
Hahó! Segítsetek az istenért!
Elpusztuljak? Nincs egy reménysugár?
Vagy jön segítség, melyet esdve kér
Szegény legény, ki irgalomra vár?
3. Várj csak, virágom, megcsíp még a dér!
Int majd a hervadás; időd lejár!
Lásd, kinevetlek, ha ez utolér;
Lásd... Eh, de mit beszélek, én szamár!
Oh, balgaság! Hisz énrám is mi vár?
Ne kérdezzük, míg benne tart a nyár!
Senkit többé ne tégy így tönkre már,
Szegény legényt, ki irgalomra vár!
4. Herceg, szerelmesek közt fővezér,
Látod, költőd nem ellenedre jár;
De meg kell szánni -ehhez szó se fér
Szegény legényt, ki irgalomra vár.