Várj napsugár,
hadd késsen el ma kicsit a nyár,
kérlek, néhány perc elég, ne ébreszd fel a szívemet még!
Várj napsugár,
hadd késsen el ma kicsit a nyár,
kérlek, néhány perc elég, ne ébreszd fel a szívemet még!
Olyan volt, mint sohase még,
ránk hajolt az ég.
És lángra gyúlt, tűzbe gurult,
a világ!
Csak nézném,
hogy alszik el a vállamon,
mint féltett angyalom!
De ébred már, a hajnal fény,
megtiltanám, hogy hozzá érj!
Várj napsugár,
hadd késsen el ma kicsit a nyár,
kérlek, néhány perc elég, ne ébreszd fel a szívemet még!
Várj napsugár,
hadd késsen el ma kicsit a nyár,
kérlek, néhány perc elég, ne ébreszd fel a szívemet még!
Betakarnám, rejteném,
ő egyedül csak az enyém!
És vigyáznám, félteném a szívét!
Száz év, sem elég rá,
hogy nézzem őt,
ahogy rajtam vesz levegőt!
Ébred már, a hajnal fény,
megtiltanám, hogy hozzá érj!
Várj napsugár,
hadd késsen el ma kicsit a nyár,
kérlek, néhány perc elég, ne ébreszd fel a szívemet még!
Várj napsugár,
hadd késsen el ma kicsit a nyár,
kérlek, néhány perc elég, ne ébreszd fel a szívemet még!
Hadd érezzem egy percig még,
hogy csak miénk az éjjel!
Úgy csókolnám az alvó ajkad
Féltett szenvedéllyel!
Várjon még a napsugárnak első forró lángja,
míg lelked féltett kincsét,
szívem valóra nem váltja!
Várj napsugár,
hadd késsen el ma kicsit a nyár,
kérlek, néhány perc elég, ne ébreszd fel a szívemet még!
Várj napsugár,
hadd késsen el ma kicsit a nyár,
kérlek, néhány perc elég, ne ébreszd fel a szívemet még!