Hűvös szél a parton.
A fákon barna álarc.
Fogy az ég.
A délutáni csendben
Halvány távoli hangok
Törnek szét.
Ülök a föld közepén.
Ahova kell, odafordul.
Vigyázok, én se csináljak bajt.
Nem baj, ha nincs hova mennem,
Nem baj, ha semmi se mozdul.
Ahova kell, odaérek majd.
Kék őszi kertben kerek, érthető világ.
Része vagyok minden nagy titoknak.
Gondolok rád.
Kék őszi kertben, minden egyszerű, ami van.
Elmegy, aki írta, el, aki mondja –
Marad a dal.
Úton lenni – semmi.
Útnak kéne lenni legalább.
A célt senki se tudja.
Majd egyszer megmutatja önmagát.