Nem szűlt engem anyám palatetős házban.
Füst szagú kunyhóban jöttem a világra.
Cigánynak születtem ne bántsatok érte.
A cigány is ember, neki is van szíve, őt is anya szűlte.
Kopott hegedű volt az én játszótársam.
Nótát reggeliztem, nótát vacsoráztam.
Füstös vityillóból, palotákba jártam.
Világ szép dámáknak, csillogó szemébe, könnyet muzsikáltam.
Ha a hegedűmön elnémul a nóta.
Ezer cigány kísér az utolsó útra.
/:Míg a fekete föld hull a koporsómra.
Szomorú cigányok, hegedűjén felsír az utolsó nóta.:/