Úgy sír a szél, a házad előtt állok én,
Mellettem áll a kijátszott bús remény.
Úgy sír a szél, én folyton csak rád gondolok,
Arcod feldereng, mint felhők közt a csillagok.
Refr. Egyedül te segíthetsz nékem,
Mondd, hogy számíthatok rád,
Hisz nem a lehetetlent kérem,
Csak ezt az éjszakát!
Mondd, hol jársz? Kit csodál a két szemed?
Tán valakit vársz, ki nálam is jobban szeret.
Minden fáj, már vitatkozni sem tudok,
Senki se vár, az egész világ elhagyott.
Refr. Egyedül te segíthetsz nékem,
Mondd, hogy számíthatok rád,
Hisz nem a lehetetlent kérem,
Csak ezt az éjszakát!
Refr. Egyedül te segíthetsz nékem,
Mondd, hogy számíthatok rád,
Hisz nem a lehetetlent kérem,
Csak ezt az éjszakát!
Óh, csak te segíthetsz nékem,
Mondd, hogy számíthatok rád,
Hisz nem a lehetetlent kérem,
Csak ezt az éjszakát!
Óh-ooóo-óh-ooó
Óh-ooóo-csak ezt az éjszakát.