Még végtelen az út, utazunk.
Visz könyörtelenül, vén vonatunk.
Így, hát a világ, pár perc,
pár édes emlék, pár édes csók csupán,
ebből egy pár falat nekem is jár.
Ha elindul a vonat,
azt jobb lesz, hogyha lekésed.
Mert ha becsúszik egy tuja,
az biztos, hogy én lelépek.
Ha elindul a vonat,
azt jobb lesz, hogyha lekésed.
Mert ha becsúszik egy tuja,
az biztos, hogy én lelépek.
Há' megígérem én, hogy jó leszek,
csak gyere hozzám át, hadd szeresselek!
Bár úgy emlékszem néhányszor,
az utolsó percben megfeletkezdtem jól,
egy pici apróságról...
Ha elindul a vonat,
azt jobb lesz, hogyha lekésed.
Mert ha becsúszik egy tuja,
az biztos, hogy én lelépek.
Ha elindul a vonat,
azt jobb lesz, hogyha lekésed.
Mert ha becsúszik egy tuja,
az biztos, hogy én lelépek.