Hazudnak a gyöngybetűk a hófehér papíron,
És én mégis arra kérem, asszonyom, hogy írjon.
Írja azt, hogy engem szeret, egyedül csak engem,
Ringassa el gyöngybetűkkel, asszonyom a lelkem.
Ezerszer is elolvasom, minden sora éget,
Hogy is lehet gyöngybetűkkel irni ennyi szépet.
/:Hogy is lehet ennyi édes hazugságot írni...
Asszonyom, én köszönöm, hogy megtanított sírni.:/